.jpg)
Takáts Gyula (Tab, 1911. február 4. - Kaposvár, 2008. november 20.)
Lesi, várja
A kerti fát
nézi Csu Fu
és ágai sora
mintha szólítaná,
de sejti csak szavát,
mint dőlt torony
porából sejti csak
a freskó Máriát…
Így üldögél
a világ hátán
lógatva lábát
dőlt kövön
és lombjai
és versei között
lesi, várja tovább
a sok-sok vanból a világ
jól rejtett válaszát.
Takáts Gyulára emlékeztünk a Rippl-Rónai Múzeum dísztermében, 23 éven át volt gazdája, vezetője az intézménynek. Ágh István művében olvasható az első találkozásról: "akkor kerestem föl a múzeumban, amikor aludt éppen az igazgatói irodába rakott heverőn, imponált ez a megátalkodott életrevalóság". Ezt már csak én teszem hozzá: Göndör bácsi az akkori tiszti szolga vigyázta álmát.
A szombathelyi Életünk című folyóirat Takáts Gyuláról önálló számot állított össze: ebben huszonhatan emlékeznek meg a 2008-ban elhunyt kaposvári költőről.
Ezen a képen egy újdonság: három évig ment a postán, és épp az évfordulón érkezett meg ez a verseskötet, amit Gyula bácsi küldött halála előtt. Erről a Litera is írt, és elkérték hozzá az egyik fotómat.
.jpg)
