Kegyetlen jelenetekkel kezdődik a finn írónő, Sofi Oksanen Tisztogatás című tragédiája. A kaposvári Csiky Gergely Színházban odasúgtam Szemerédi Fanninak, hogy ez nem az én lelkemnek való. Néztem a menekülési irányt. De azért fotóztam.
A magányosan éldegélő öregasszony egy napon ismeretlen fiatal lányt talál a kertjében, kettejük beszélgetéseiből fájdalmas történetek bontakoznak ki az erőszakról, a mindent elnyomó hatalomról, a szerelemről, a vágyról, a félelemről. Míg két különböző generáció hőseinek ugyanazzal a feladattal kellett megküzdeniük a színpadon, nekem a nézőtéren a gyávasággal. Végül a szünet után nem néztem végig a darabot, amit utólag nagyon sajnálok.
A darabot a Kossuth-díjas Valló Péter rendezésében mutatják be, egyszerű környezetben, vibráló atmoszférát teremt az amúgy is megrázó történeteknek. Főbb szerepekben: Lovas Rozi, Takács Katalin, Grisnik Petra, Kaszás Gergő. Sofi Oksanen idézem a saját darabjáról: „Egy totalitárius állam elnyomásának pszichológiai következményei érdekeltek. A történelmet mindig is a férfiak írták, ez így van évezredek óta, engem viszont nem az érdekel, hogy mi zajlott odakint a nagybetűs történelemben, hanem az, hogy mi történt ezalatt a konyhában." Ez alapban szimpatikus próbálkozás.
Fotó: Gőzsy Gáborné
