Üzenet Gelencsér Attilának a Somogy Megyei Közgyűlés elnökének
KÖLCSEY FERENC: HUSZT
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
1831
A felvétel 2011. márc. 8. készült. Sétáltam A Fő utcán, a volt munkahelyem előtt. Azon gondolkodtam, miért volt, mikor 31 évet, fele életemet ott éltem. Szószerint, mert nagyon sok rendezvény volt a múzeumos gyerekeknek. Munkaidő lejártával, vagy rendezvény volt, vagy dolgoztunk kiállításokat készítettünk elő.Havonta volt kortárs művészeknek kiállítás, a múzeumban pedig tudományos feldolgozás folyt a régészek az ásatási anyagukat, a néprajzosoka a gyűjtött anyagot. 1986-ban költöztünk a Fő u. 10-be. Gigászi és megszálott munka, pályázatok rendszeressége, sokasága hozta létre a mai rendezett állapotot, a jelentős gyűjteményt, amire a megyei vezetők joggal lehetnének büszkék. Lehetnének! De nem, mert ezt a hihetetlen értéket milliárdokat, szembe helyezik a saját önös parádézásukkal. Kifogja számonkérni,ennek a hihetetlen vagyonnak ami tulajdonképpen Magyarorzság vagyona, amit most becsmérelve kidobnak nem megfelelő körülmények közé. Múzeológusok, gyűjteménykezelők féltő, értő kezelőjük a gyűjteménynek mehetnek amerre látnak.Miért esik áldozatul , a múzeum gyűjteménye, mert az elmúlt száz évet tükrözi? Ekkora bűn a multunk?
