Életem harmadik korszakában, nyugdíjasként is kedvemre hódolhatok az aktív szakaszomat kitöltő munkámnak, a fotografálásnak, ami a hobbim is, és a boldogságom alappillére, állandó, visszatérő és éltető ereje. A jelenlegi terveim, gondolataim akörül forognak, hogy az évek folyamán felgyülemlett élményeim, tapasztalataim, környezetem hatásai most is mutassanak valahova, valamilyen különleges, hasznos dolog felé, amit szívesen művelek. Középső korszakomban múzeumi fényképészként inkább a tárgyfotózást, régészeti, néprajzi, képzőművészeti, történeti anyagok dokumentálását végeztem, de hogy ezt hova futtassam, még nem állt össze bennem. Addig is nagy energiával újrahasznosítok: 30 évvel ezelőtt vettem egy szővőkeretet, és csak most került sor arra, hogy használjam is. Három éve tanulok szőni, nagyon élvezem. Most a rongyszőnyegeimet dokumentáltam: