Kerényi Imre a történelmi festményei meg egyéb dolgai ellenére kifejezetten jó színházi rendező, legalábbis a Kései találkozás légies, könnyed előadás lett kellemes, hangulatos zenei betétekkel. A budapesti József Attila színházban Huszti Péter és Piros Ildikó házaspár vendégjátékában láthattam vasárnap.
Az életből vett igazságokkal bombázta a tengerparti gyógyszálló főorvosa és betege a nézőteret, de játékosan tette. Kerényi a megszokott hatásvadászatot is teljesen visszafogta: maximum a díszlet mögé vetítettek odaillő hangulatfestő képeket: presszót, kórtermet, katedrálist. Igaz, ebbe az Arbuzov-darabba nem is illett volna a díszmagyar, mint ahogy a Bánk bánban a meráni udvart beöltöztette, ahogy a vidékről csoportos busszal érkező nézőkön sem mutatott volna jól a Bocskai díszöltözék.
De a legjobban a színészvezetés tetszett. Megkönnyeztem Huszti Pétert és Piros Ildikót, ahogy egymást segítve szeretettel játsszák a szerepüket vagy ahogy Ildikó a tapsnál kedvesen hozzábújt Husztihoz. (Huszti most épült fel egy súlyos betegségből, hallottam a büfében egy hatvani házaspártól, de ennek nem találtam a neten nyomát.) A régebben tévén, Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval adott változat is egyéni volt, de sokkal kevésbé volt meghitt a díva és az agglegény játékával. Négyszer hívták őket vissza Husztiékat vastapssal, aztán elfáradt az 50-70-es közönség.
